Gosztonyi Lívia fotósblogja

Teljes mérethez klatty a képekre.

Nagyon régen nem írtam már a blogomban, mert nem éreztem erre késztetést. De most történt valami, amit le kell írnom. Mert fáj nekem, ott bent a lelkemben.

Ez az épület hatalmas kedvencem. Nem csak, mint fotótéma, hanem mint a múlt emléke, mint elfeledett régi nyarak kézzel fogható emléke, egészen mostanáig. Bár nem látszik rajta, de ez egy kis uszoda, a soproni Egyetem botanikus kertjében. Csodálatos közegben, hatalmas fák árnyékában, gyönyörű épületek szomszédságában. Kicsi gyerekként még láttam a medencéjében vizet, amikor titokban belógtunk a többi gyerekkel az Egyetem kapuján… Read the rest of this entry »

http://praxis.blog.hu/2010/06/16/orvos_kerestetik

Nagyon-nagyon fontos lenne, úgyhogy, aki tudja, legyen szíves kitenni a blogjába, vagy akárhova

Úgy érzem, elérkezett az a pillanat az életemben, amikor azt kell mondanom, hogy a fotózás már nem fontos nekem. Furcsa ezt kimondanom, de nem új keletű a felfedezés. Hónapok óta mondogattam a barátaimnak, hozzám közel álló embereknek, hogy valami ott bent nagyon megváltozott. Eltűnt a varázs, eltűnt az inspiráció. Read the rest of this entry »

A minap elgondolkoztam azon, hogy a legtöbb barátom, ismerősöm nem beszél azokról a dolgairól, amik nem sikerülnek nekik. Azokról viszont igen, ami bejött… Egy kicsit ilyenkor úgy érzem, hogy szerencsétlen vagyok, mert nekik minden sikerül. Aztán néha kibújik a szög a zsákból, kiderül, hogy a valóság azért nem ennyire rózsaszínű. Read the rest of this entry »

Igen, ezt már megtapasztaltam 3 évvel ezelőtt is. Akkor álló helyzetből sikerült úgy 9,81 m/s2-tel gyorsulnom az aszfalt irányába, hogy a becsapódáskor eltörött a jobb könyököm. De hát nem járhat mindig ez a fejemben, hiszen szeretem ezt a sportot. Gondoltam, bátor leszek, újra felhúzom a korit, és majd jól megmutatom a sorsnak, hogy engem nem lehet megijeszteni. Read the rest of this entry »

Teljes mérethez klatty a képre.